A megismerkedés után hopp, eltelt pár év, és egyszercsak eljött a lánykérés napja. Egész pontosan 2007. április 17.
Szóóóval az úgy volt, hogy megfogalmazódott a gondolat, az ötlet. Intéztem gyűrűt, és gondolkoztam hogy hol is legyen a "kérdés". Már egy jópár napja a zsebemben hordtam az "árányát", mert sehogy sem jutott eszembe egy normális, elegáns, de mégsem kommersz helyszín. De az imporvizáció csodákra képes.
Biztos ami biztos, elhívtam Angit vacsorázni az akkor kedvenc éttermünkbe, és utána egy kis levezető sétára indultunk az Andrássyn az Erzsébet tér felé. Útközben járt az agyam. Legyen az Operaház előtt? Ahhh, az ugyan szép, de nem elég meghitt, és elég mocskos az utca. Közben Angi folyamatosan reklamált, hogy fázik, szóval nem volt sok időm. Beugrott, hogy a Lánchíd az milyen jó lenne, mert nincs tömeg, szép a kilátás (egyik oldalon a hegy, másik oldalom a Gresham), de a hideg ellenem dolgozott, Angi már majd megfagyott. Na ekkor értünk ki a kb a Kossuth Lajos utca végére, és akkor bevillant:
Gresham!!!
Angi kedvenc épülete. Előtte a Roosevelt-tér. Szép pázsit, nyugodtság, panoráma. Mi kell még. Rendeződött a pulzusom, igaz csak olyan fél perc erejéig... ki lehet találni miért. :-) Mintha meg lett volna szervezve, a híd oldalán egy hegedűs épp Mozartot játszott. Egy kis éji zene. Hirtelen átrántottam magunkat a térre. Ott, a közepén, térden. (a válasz nem jött egyből mert a kérdezett szerintem fel sem fogta... :-) )
Szóóóval az úgy volt, hogy megfogalmazódott a gondolat, az ötlet. Intéztem gyűrűt, és gondolkoztam hogy hol is legyen a "kérdés". Már egy jópár napja a zsebemben hordtam az "árányát", mert sehogy sem jutott eszembe egy normális, elegáns, de mégsem kommersz helyszín. De az imporvizáció csodákra képes.
Biztos ami biztos, elhívtam Angit vacsorázni az akkor kedvenc éttermünkbe, és utána egy kis levezető sétára indultunk az Andrássyn az Erzsébet tér felé. Útközben járt az agyam. Legyen az Operaház előtt? Ahhh, az ugyan szép, de nem elég meghitt, és elég mocskos az utca. Közben Angi folyamatosan reklamált, hogy fázik, szóval nem volt sok időm. Beugrott, hogy a Lánchíd az milyen jó lenne, mert nincs tömeg, szép a kilátás (egyik oldalon a hegy, másik oldalom a Gresham), de a hideg ellenem dolgozott, Angi már majd megfagyott. Na ekkor értünk ki a kb a Kossuth Lajos utca végére, és akkor bevillant:
Gresham!!!
Angi kedvenc épülete. Előtte a Roosevelt-tér. Szép pázsit, nyugodtság, panoráma. Mi kell még. Rendeződött a pulzusom, igaz csak olyan fél perc erejéig... ki lehet találni miért. :-) Mintha meg lett volna szervezve, a híd oldalán egy hegedűs épp Mozartot játszott. Egy kis éji zene. Hirtelen átrántottam magunkat a térre. Ott, a közepén, térden. (a válasz nem jött egyből mert a kérdezett szerintem fel sem fogta... :-) )
2 megjegyzés:
Gratulalok!
A Gresham elott egyebkent szep, de meg jobb lett volna bent, a Pava etteremben, csak akkor egybol zaciba kellett volna csapni a gyurut.. :-)
Soma
Köszi!
A gyűrű nem eladó! Családi arany :-)
Néztük a Pávát, de annyira kevesen voltak, biztos szar a kaja.. :-))
Megjegyzés küldése